Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. (...) Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban.

Haruki Murakami: Kafka a tengerparton

Az udvart állandó gyerekzsivaj töltötte be. Ha lejött valamelyikünk egy vajaskenyérrel, biztos, hogy az összes lent játszó gyerek fognyoma meglátszott a kenyérben. 

Csender Levente: Murokszedők

(A kép forrása: biletmaster.ro)

A Hullámtörés történetének valósága megnyerően közel kerül a nézőhöz, az enyhe misztikum ellenére is, a szereplőválogatás szinte tökéletes. Nem, ez most nem a film, hanem Lars von Trier kultuszmozijának színpadi változata. Láttunk előnyösen kihasznált, formás testi vonásokat, kaptunk egy modern női Krisztus-történetet és egy ízléses +18-as jelzésű testi-lelki eszmesort. 

(...) ma este látta meg először, hogy valóban hazugság, mint ahogy hazugság volt minden, amit művelt. Áltatta magát, hogy ő csak jót akar, holott nem volt az több a vak önzésnél, aminek szenny és káosz lett a vége. De ki akarná tudni, melyik csillag halott?, gondolta, és felnézett az éjszakai égre. ki bírná tudomásul vennni, hogy már mind halott? 

Joanne Kathleen Rowling: Átmeneti üresedés

Adott egy budapesti fiatalember, aki már nem is fiatal, és akinek az élet csupa boldogság és izgalom. Ez milyen szép is lenne, ha igaz lenne. Annak ellenére, hogy a film maga vígjáték, és garantált a nevetés végig, mégis van valami megmagyarázhatatlan drámaiság, sőt tragikum is benne.