Valovits László összes portréja olyan, mintha külön történetet hordozna, bár ez a sugallat sokszor nem egyezik meg a valósággal. A fák egyike sem a képzelet szüleménye, és mikor ezt megtudjuk, rögtön el is képzeljük, ahogy a festő megtorpan egy vidéki útszélen, előveszi a felszerelését és vászonra veti, amit egy vén kőris sugallt neki. A kolozsvári Bánffy-palota megtelt élettel és természettel!

Mindenki félt egy kicsit, hogy Joanne Kathleen Rowling nem tud majd kilépni Harry Potter megteremtőjének szerepéből, és új műveit csakis a nevével, nem a tehetségével tudja majd eladni. Esetleg alkotása nem lesz olyan izgalmas, eredeti, egyedi és magával ragadó, mint a villámsebhelyes mágikus univerzuma. Nos, félelmünk teljesen alaptalannak bizonyult!

Október 6. Eszünkbe jut Arad. Hideg füst folyik végig a színpadon, félhomályos a világosítás, néma csend. Az ember úgy érzi, mintha egy temetőben ücsörögne. A hangulat már az elején adott, de egyre csak fokozódik. A Tabán Néptáncegyüttes lélekbemarkoló táncdrámája méltó és egyedi megemlékezés az aradi tizenhárom vértanú kivégzéséről. 

 Van három fiatal – no meg a kiöregedett Schell Judit, igen, a szőke cica a Csak szex és más semmi-ből – akiknek természetesen drámaiságtól aligha mentes életükre figyel a kamera. Néhol vicces, van, hogy klisés, előfordul, hogy éppen felsóhajtanál egy értelmes mozdulat láttán, aztán már csak reménykedsz, hogy a magyar filmipar nem ebbe az irányba „fejlődik” tovább. A szépsége viszont ennek is megvolt.