A bőrünk alá nyúl a könyv minden szava, hogy ott tapogassa ki bennünk a felismerést. Akik egy kicsit is éltek a román diktatúra idején, azok újraértelmezhetnek, emlékezhetnek, és elcsodálkoznak a mű szimbolikájának élet-és valószerű zsenialitásán. Akik fiatalabbak, azok olyan tényszerű hangulat-löketet kapnak, ami végre megérteti, milyen is volt akkoriban a romániai élet. 

Adina a saját térdébe kapaszkodik, a mező szélén egy madár hintázik, a legmagasabb ágon csipegeti a csipkebogyót, vörös kánya, jegyzi meg a sofőr, ha azt mondjuk, Isten kertje, a temetőre gondolunk.

Herta Müller Romániában született, a Bánságban. Édesapja SS-tisztként szolgált a második világháború idején, édesanyja öt évet töltött egy szovjet munkatáborban. Az írónő harminc évig élt a kommunista Romániában,míg el nem üldözték, mert nem akart a Securitate besúgója lenni. Ma Németországban alkot. Műveiben az elnyomó és elhallgattató rezsim erős kritikája fogalmazódik meg. Olyannyira erős, hatásos, jelentés-teljes és hátborzongatóan aprólékos szimbolikával megfestett képek alkotója ő, hogy munkásságért 2009-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. 

Csak a meneküléshez túl alacsony a búza. 

A róka volt a vadász című műve 33 fejezetből áll, amelyek első pillantásra külön álló, össze nem függő képeknek, hangulatfestő eseményfoszlányoknak tűnhetnek, de hamar kiéleződik a különleges szerkezeti felépítés és stílus akaratlagossága. A rövid fejezetekre-bontással folyamatosan fokozódó, érezhetően lüktető feszültség vonul végig minden soron. A könyv részei az olvasás előrehaladtával olvadnak kerek, egész történetté. A szereplők átlagos karakterek egy cseppet sem átlagos helyzetben: a kommunista rezsim halálba taszító nyomorában élő emberek naponta túlélnek, rettegnek a mindenhol figyelő szemektől, a mindenhol hallgató/lehallgató fülektől.

Amikor a nők vattát hordanak a combjuk között, a dinnye vére van a hasukban. Havonta eljönnek a dinnyenapok, fáj a dinnyék súlya. 

Súlyos depresszív jelleg hatja át a mindennapokat, és ezúttal nem személyes lelki trauma miatt, hanem egy romlott vezetőségű ország sötét hatása okozza a társadalmi depressziót. A magánéletet hírből sem ismerő, illetve tisztelő titkosrendőrség árnyékában minden szó előtt kétszer meggondolja bárki, hogy kiejtse-e. Még a sarki cukiban, vagy sörözőben is, a barátja mellett ülve. Aki talán nem is a barátja, mert ott és akkor az életért/szabadságért cserébe feladják a barátságot és besúgónak állnak  az ismerősök.

Az események is lényegesek a történetvezetés szempontjából, de a mű vonzalmát elsősorban a bőrünk alá mászó, néhol nehezebben, de van, hogy egyenesen könnyedén felismerhető, metaforikusan hangulatfestő, korhű képek adják. A huszonévesek is felismerhetnek régi gyermekkori, nosztalgikus-kommunista emlékfoszlányokat, az idősebbek pedig a papírra vetett valóságot olyan művészi, ízlésesen tálalt valóságban, amelyek esetében még az értelmezhetetlennek tűnő képek mellé sem kell magyarázat. 

A nyolcadik napon, mondta a portás, maradt egy hajcsomó Ádámból és Évából. Abból csinálta Isten a majorsági állatot. A kilencedik napon pedig lenyelte a világ ürességét, és böfögött egy nagyot. Ebből csinálta a sört. 

Az idézetek forrása: Herta Müller: A róka volt a vadász, Cartaphilus, Budapest, 2010. (Nádori Lídia fordítása)

Kádár Hanga