Kedves Olvasóink! (Igen, vagyunk olyan optimisták, hogy azt hisszük, vagytok páran, a BBTE Újságírás szakának jelenlegi harmadévesein kívül is…)

Ez a cikk értékeli, taglalja, összegzi, véleményezi stb. a fenti zárójelben említett diákok féléves munkáját (a sajátunkkal együtt), mert hasznos (reméljük!), és mert a feladatkörünkhöz tartozik. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a blognak vége, terveink szerint, hamarosan folytatjuk. Mert megszerettük. És mert reméljük, hogy vannak olvasóink. Ha nincsenek… hát majd lesznek!

Hanga: „Ami biztos, hogy rengeteget fejlődtünk abból a szempontból, hogy publikálható írást hozzunk össze meghatározott határidőre, bármilyen témában. A különböző rovatok lehetőséget adtak arra, hogy olyan témákban is dolgozzunk, kipróbáljuk magunkat, amihez egyébként valószínűleg magunktól csak későn szagoltunk volna hozzá (például színházkritika). Ami miatt a tantárgy iránti szeretetem kialakult, az a szubjektivitás és színes, szabadon választott témák lehetősége volt: bármit bárhogyan, véleményünkkel együtt, nyíltan és őszintén leírhattunk, kifejezhettünk. A blogolás egyetlen negatív hátránya számomra az, (ahogy azt más csapatoknál is megfigyeltem a félév során), hogy nem vette ki mindenki egyenlően a részét a munkából. Az hiszem, azok, akik ebben érintettek, érzik és tudják magukról. Valószínűleg nem élvezték annyira az irkálást, blog-szerkesztést, vagy ez nem az ő félévük volt. Valljuk be, ez nem mindenki műfaja, de mindenki megtalálhatja benne a számára szórakoztató szeletet, ha akarja.”

Ceci: „Szerintem tök jó volt, hogy Hanga kézbe vette az irányítást, ha fogalmazhatok így, mert minden szerkesztőségbe kell egy főszerkesztő. Van, akinek meg kell mondani, mit tegyen, hogy produktív legyen (én). Nem voltak egyenlő feladatok, de én úgy éreztem rendben volt. Én nem éreztem elnyomva magam :)))) (Ennek Hanga nagyon örül :)!)”

Evelyn: „Én nagyon szerettem a csapattagokkal dolgozni. Jó móka volt a blogolás. Egyetértek Cecivel és bocs, ha nem oszlott meg teljesen egyenlően a munka. Szeretném, ha fenntartanánk a blogot, és néha, ha van valami cikkötlet, fellehetne tölteni. Népszerűsíteni is lehetne!” (megjegyzés: ezt nem csak Evelyn szeretné :)).

A Médiamágnások(k)-ról őszintén sokat nem tudunk mondani: voltak egész jó írásaik, de a legnagyobb gondot az okozta/okozza, hogy nem lehet megnyitni sokszor az oldalt, emiatt nem tudunk beszélni róla. Annyit esetleg, hogy a blog neve szerintünk már közhelyessé vált szójáték. Biztos volt jobb ötlet is a tarsolyban. Ha esetleg folytatnátok a blogírást, változtassatok a néven, sokat számít!

A Kultigráciák felülete nagyon megkapó, igazi modern-ízű online médiaművelést sejtet, a nagy képek azonnal megszerzik az olvasó figyelmét, és arra késztetnek, hogy maradjunk az oldalon, szemezgessünk. Talán nem is olyan nagy probléma, hogy nincsenek láthatóan megjelölve a rovatok. Vannak tömör, megosztásra hívó írások, de a hosszabbak esetében kicsit jobban törekedtünk volna az alaposabb szerkesztésre, korrektúrázásra.

A Culturemass névötlete egész jó, a felület egyszerű és nagyszerű, mégis van benne stílus. Ahogy azt a félév során többször is említettem, szívesen néztük és nagyon ötletesnek tartottuk a hétről hétre posztolt különleges reklámvideókat a kötelező írások mellett. Attila sokkal jobban odafigyelhetett volna a helyesírásra, fogalmazásra, mielőtt megnyomta volna a feltöltés parancsgombját. Egyetlen írásotok sem volt unalmas, voltak kreatív megoldások, szófordulatok (a többit lásd az oldalra írt hozzászólásokban).

Az Eine Gertrude Stein oldala elég egyszerű, sőt, túl egyszerű. Az online újságírás megkövetel egy kis szándékos , figyelemfelkeltő küllemet (Szilvitől pláne, tudatában annak, hogy milyen érzéke van a színekhez). Azt hiszem rossz, vagy unalmas írást nem olvastunk nálatok. Mindegyik írásnak megvan a maga egyedi íze, egyik sem sablonos, kellően cinikusak (néhol) és élcelődőek, humorosak.

A Kultivál fizimiskája nálunk bevált, főként az abszolút egyedi fejléc, amivel jó sok munka lehetett. Egész félév alatt látszott, hogy komolyan dolgoztatok, írtatok, talán az írások témái nem mindig voltak túl felvillanyozóak, néha talán csak muszájból írtatok egy-egy eseményről, mert friss bejegyzés kellett a blogra. Alapjaiban azonban igenis jó kulti-felületet gyártottatok.

Végezetül, azt hiszem, a harmadév minden tagja megkapja tőlünk, az utóbbi időben, köreinkben nagy hírnévnek és tiszteletnek örvendő „Ügyik vagyunk!” érdemfokozatot.

*Gyerekek, egyre jobban kezdem azt érezni, hogy hiányozni fogtok harmadév után: maradjatok mesterizni! (Hanga)

Üdvözöl mindenkit a Necessarium csapata!