François Ozon (Született feleség, A házban) francia filmrendező híres a szatirikus humora és az emberi szexualitás bátor ábrázolása miatt. Legújabb filmjében ezek a tulajdonságok remekül kirajzolódnak.

Une nouvelle amie (Az új barátnő) című francia dráma-vígjátékot 2015-ben mutatták be Romániában a Francia Filmek Fesztiválján. Sajnos Kolozsváron nem vetítették, azonban Brassóban és Szebenben nagy sikernek örvendett.

Forrás: http://www.cinenews.be

Claire (Anaïs Demoustier) és legjobb barátnője, Laura (Isild Le Besco) elválaszthatatlanok voltak, együtt jártak iskolába, szinte együtt lettek szerelmesek, mindketten szépen családot alapítottak, boldogok voltak egészen addig, míg Laura súlyosan megbetegedett és kis idő után meghalt, hátrahagyva férjét, pár hónapos kislányát és legjobb barátnőjét.

Forrás: http://www.allocine.fr/film

Claire depresszióba esett, hirtelen értelmetlenné vált az élete. Egyik nap azonban eszébe jutott Laura kislánya, és elment Davidhez (Romain Duris), Laura férjéhez, aki egyedül nevelte a gyermeket. A lakásban nem épp az fogadta, amire várt, ennek következtében pedig teljesen felfordult az élete.

Forrás: http://www.allocine.fr/film

Összességében erről szól a film, de semmilyen poént nem szeretnék lelőni. Nem egy megszokott mozi-alkotás, biztosra veszem, hogy bárki aki megnézi, talál majd benne valami meglepőt és újat. A szereplők is nagyon szerethetőek, néhol esetlenek, de mindenkire remekül illik a karakter.

Megtalálhatóak a dráma kötelező elemei, azonban összességében inkább egy könnyed vígjátéknak mondható. Annak ellenére, hogy egy temetéssel kezdődik. Mert ugye, ha nem lett volna temetés, nem lett volna történet sem. Claire nem talált volna magának új barátnőt, hiszen megmaradt volna a régi. David sosem maradt volna egyedül, hogy végre szembenézhessen önmagával, a kislány pedig egy normális családi környezetben nőtt volna fel.

Számomra is nagyon meglepő volt a cselekmény kibontakozása, hiszen aki csak az előzetest látta, igazából semmit sem várt el a filmtől. Nem derül ki semmi, nem tudjuk mire várhatunk. Miután pedig leperegtek előttem a filmkockák, rájöttem, hogy egy igazán jól összeállított alkotást láttam. Elgondolkodtatott, próbára tette a toleranciám, és arra késztetett, hogy nézzek kicsit önmagamba. 

Forrás: http://www.allocine.fr/film

 Tóth Evelyn