A Katalin-napot november 25-én ünnepeljük a néphagyomány szerint, és ezután már csak 36-ot kell aludni ahhoz, hogy egy új év reggelére ébredjünk. Elegáns estélyik, szmoking, keringő, pezsgő, éjféli tánc, bálkirály és királynő, és természetesen a Katalinok – mi, táncosok így ünnepeltünk.

Ugyanúgy, mint maga a Katalin névnap, a Katalin-bál is igen népszerű, elterjedt hagyománynak számít. Számomra mégis kicsit mást, valamivel többet jelent ez az ünnepség. Minden évben hónapokkal előtte készülődünk a táncestre, kitaláljuk a koreográfiát, elpróbáljuk számtalanszor, összeveszünk rajta, majd kibékülünk, és a végén, mikor eljön a bál ideje, végre örömmel mutathatjuk be.

Az idei, Tánc.ro által szervezett, a nagyparki Kaszinóban megtartott ünnepség nem az egyetlen, de mind közül a legnagyobb báli est, amelyet ők rendeznek. És a legjobb benne, hogy olyan ünnepélyesen régimódi. Hagyományos. Elővehetjük a nagyestélyi ruhákat, kényelmes, de elegáns cipőt választunk, hiszen táncolni fogunk, és nem is akárhogyan. Az est fénypontja az éjféli keringő, és talán ebben az évben is megnyerjük a bálkirálynői/bálkirályi címet és koronát.

Különlegességnek és egyediségnek számított, hogy akik szeretnének táncolni, de esetleg sosem volt alkalmuk megtanulni, egy gyorstalpalón vehettek részt, ingyenesen, ahol elsajátíthatták a keringő, tangó, foxtrot és mazurka alapjait. Senkit sem mentettek fel az alól, hogy végigtáncolja az éjszakát. És természetesen nem számít a korosztály, vagy a családi állapot: idős, fiatal, gyerek, házas, egyedülálló számára egyaránt élvezhető este. Generációk találkozója ez.

A meglepetések sem maradhattak el. A Tánc.ro fellépő csoport (amelynek én is örömteli tagja lehetek) nyitotta meg a bált, egy számunkra már hagyományosnak számító keringővel.

A nyitótánc után már mindenkinek nagyobb kedve lett táncolni, így lassan megtelt a parkett (jelen esetben kőpadló).

A meglepetések sora pedig folytatódott egy különleges Michael Jackson latin-mix-szel, amely salsa, cha-cha, jive, samba, west-coast swing, rumba és pasodoble egyvelegből állt.

Meghajlás után sem a fáradtságra, sem a sok munkára, sem az apró hibákra nem emlékeztünk már, csupán a büszkeség maradt meg. Az egészben az volt a legjobb, hogy egész egyszerűen mindenki nagyon jól szórakozott, a vendégek élvezték, és így mi is élveztük.

(Fotók: Sebastian Cornea)

Tóth Evelyn